Különleges fogászati szokások a világ különböző pontjairól
Sokan talán nem gondolnák, de valójában az orális egészség mindig is igen fontos szerepet töltött be az emberiség történetében. A világ különböző pontjain az eltérő kultúrák eltérő hagyományokkal rendelkeznek a fogápolás terén.
Ebben a cikkben néhány érdekes fogászati hagyományt és hiedelmet mutatunk be, illetve ismertetjük azokat a kutatásokat is, melyek ezeket a gyakorlatokat vagy alátámasszák, vagy megcáfolják.
Hol hogyan mossák az emberek a fogaikat?
Az észak-amerikai őslakosok, az eszkimók, fogaik ápolására a vadon élő állatok (például mosómedve vagy rénszarvas) szőrét használták. Az erős szőrszálakat fogselyemként alkalmazták. A modern kutatások szerencsére alátámasztották azt, hogy ez a természetes fogselyem valóban eltávolíthatta az ételmaradékot és a lepedéket a fogakról, így ez a módszer hatékony lehetett a fogszuvasodás, illetve az ínybetegségek ellen is, ezzel megelőzve, vagy eltolva egy esetleges foghúzás lehetőségét.
India és Pakisztán területein az Indus-völgyi civilizációban is igen különleges fogselymet használtak az itt élők. Régészeti leletekből derült ki az, hogy ez a civilizáció fogselyemként a fonalak és a növényi rostok keverékét használta. Ez számukra is egy teljesen bevált módszernek bizonyult, és bár elég régimódinak tűnik ez a fogápolási technika, a dolgát megtette: megelőzhető volt vele az ínygyulladás és a fogszuvasodás is.
Indiában rendszerint az olajos öblögetést is bevetették az emberek nagy része a fogápolás céljából. Ez leginkább az Ayurveda gyakorlásban jellemző. Egy régi indiai gyakorlatnak számít ez az olajos fogmosás, melynek célja, a szájüreg méregtelenítése. Az olajos fogmosás alkalmával a szájban szezámmagolajat vagy kókuszolajat kell egy meghatározott ideig tartani. Bár azt valóban alá tudják támasztani a mai kutatások, hogy az olajos öblögetés eltünteti a fogakon lévő lepedék egy részét, de ettől függetlenül sem a hagyományos fogmosást, sem a fogselyem használatát nem helyettesíti.
Kultúrák, meghökkentő fogápolási szokásokkal
Az Ókori Egyiptomiak szentül hittek a hagyma és a foghagyma orális egészség javító hatásában, sőt, úgy tartották, hogy a hagyma a rossz leheletet is meg fogja szüntetni. Bár való igaz, hogy ezek az élelmiszereknek antimikrobiális tulajdonságai vannak, mégis a mai kutatások arra jutottak, hogy önmagában sem a hagyma, sem a foghagyma nem elég a különböző fogászati problémák megelőzésére, sőt a kellemetlen leheletet pedig ideiglenesen súlyosbíthatják is.
A maják civilizációja feltalálták a rágógumi elődjét. A szapodilla fa nedvéből származó chicle nevű természetes anyagot azzal a céllal rágcsálták az emberek, hogy megtisztítsa a fogsorukat, és hogy frissítse a leheletüket. Ma már rengeteg tanulmány igazolja a cukormentes rágógumik jótékony hatását, nagy valószínűséggel a maják is abban bíztak, hogy ennek az anyagnak a rágcsálásával megakadályozhatják a parodontális betegségek kialakulását.
Közel-Keleten és Afrika területein a Miswak bot terjedt el fogápoló eszközként. Ezt a botot egy amolyan természetes fogkefének is nevezhetjük, amit az itt élők a Salvadora persica nevű fából állítanak elő. Ezeken a területeken ezt a botot már több évszázada alkalmazzák a száj és a fogak tisztítása és egészségének megőrzése céljából. Kutatások szerint a Miswak bot valóban képes hatékonyan eltávolítani a lepedéket a fogsorról, így akár a fogínygyulladást is csökkentheti.
